A Siófok partjainál a kikötő közelségében található egy különös formájú, úgymond repülő csészealj formát öltő építmény.

Ez az épület a 1956-ban épült Meteorológiai Obszervatórium, amely létrejötte Zách Alfréd munkájának köszönhető. Ebből a központból kapja a Balatoni régió a viharjelzéseket.  

A siófoki Meteorológiai állomás udvarán áll az Uránia szobor, amely Borsos Miklós szobrászművész alkotása.

A viharjelző és a vízimentő szolgálat 1934-ben jött létre Hille Alfrédkezdeményezésére. Kezdetben szirénákkal és jelzőkosarakkal rendelkeztek, majd 1951-től már ágyúkkal és rakétákkal jelezték a közeledő vihart. Mivel ez a rendszer lassú volt és munkaigényes, így az 1980-as években álltak át a jelenleg is használt fényjelző rendszer használatára, illetve ekkor telepítettek a tó közvetlen közelébe automata mérőállomásokat. A Balaton körül 10, a Velencei-tó mellett 1, valamint a tavak 50 kilométeres körzetében még 8 állomást telepítettek.

Magát a Siófoki Viharjelző és Balaton-kutató Obszervatóriumot először a Bakony legmagasabb pontjára, a Kőris-hegy csúcsára akarták telepíteni, végül Siófokon kapott helyet, és 1956-ban vették használatba. Eleinte Budapestről, a Meteorológiai Szolgálat központjából vezérelték a rendszert, jelenleg Siófokról adják ki az ott dolgozók a riasztási parancsot. Ekkor az összes jelzőfény automatikusan átáll másodfokú jelzés kiadására.

A viharjelzés minden évben április elejétől október végéig üzemel.

Siófokon teljes értékű főállomás működik, így jól felszerelt műszerkerttel rendelkezik. A szokásos berendezéseken kívül - különböző hőmérők, légnedvességmérők, csapadékmérők - található még itt zúzmaramérő állvány is, vagy például a csapadékhullás idejére kinyíló, majd utána becsukódó edény, amiben a csapadékvizet össze lehet gyűjteni, illetve később a kémiai összetételét kielemezni.